Az egyik többdiplomás, külföldet megjárt rezidens barátom harsányan jegyezte meg a minap: Orbán leinasozta őt. Nem elég, hogy méltatlan feltételekkel emelik 3-4-5-szörösére az orvosok fizetését, a miniszterelnök megalázza a rezidenseket, köztük őt is. Micsoda hallatlan skandallum ez! A beszélgetés során aztán elhangzott még sok olyan kifejezés, amelyet manapság a libsi ismerőseim -- a vita szeretetét tettetve -- megengednek maguknak. Mucsai, Balkán, nem-gondoltam-hogy-ennyire-buta-vagy, mészároslőrinc, tiborczistván, nemzethy stb. Szinte már fel sem veszem. De az, hogy szavakon kezdünk el lovagolni, mert másba úgy istenigazán nem tudunk belekötni, az egyszerre mutat lelki nyomorra, értelmiségi gőgre és kétségbeesésre egyaránt.
A miniszterelnök egyik minapi kijelentését, amelyben az orvosgyakornokokat inasoknak hívta, hisztérikusan fölkapta az ellenzéki sajtó. És hogy a kép kerek legyen, a rezidensszövetség is megnyilvánult, tiltakozva A SZÓ ellen, amely annyira megalázó, a Facebookon ilyenkor szokásos profilképbeállításokat pedig már szinte megemlítenem sem kell. Azon tűnődtem, hogy ha vajon a Telex nevű sosem-lesz-másik-index nem kapaszkodik bele ebbe a szóba, és Szabó Tímea harcikutyákat megszégyenítő vicsorgással nem áll bele maga is AZ ÜGYBE, vajon észre vette-e volna bárki is, hogy mi hangzott el. Valószínűleg nem. Az inas ugyanis nem negatív jelentésű szó, sőt. Ennek bizonyítására az alábbi nyelvszakmai ujjgyakorlatot mutatom be.
INAS. REZIDENS. GYAKORNOK. TANÁRSEGÉD.
Négy hasonló példa, amelyekből mégis csak az egyik hasonlatként való emlegetése lehet sértő. Egy átlagos Google-felhasználó szemével nézzük meg, mit lehet találni az interneten e szavak jelentéséről (ahol több jelentés volt fellelhető, a témánkhoz leginkább illőt választottam):
inas: Ipari tanuló; egy kereskedelmi vagy ipari szakmát tanuló fiú, (ritkán leány); tanonc.
rezidens: Az általános orvosi diploma megszerzése utáni 3-6 éven át tartó szakorvosképzésben résztvevő orvos. A fiatal rezidensek a több éves kihelyezett kórházi praxis során gyakorlati tapasztalatokat szereznek a különféle orvosi szakterületeken. Szinonimái: gyakornok, szakorvosjelölt
tanársegéd: <Egyetemi v. főiskolai tanszéken> a tanszemélyzetnek az adjunktusnál alacsonyabb beosztásban levő tagja, aki a professzor vezetésével kutató és gyak. előadói munkát is végez, kül. laboratóriumi, ill. szemináriumi gyakorlatot vezet.
gyakornok: A gyakornokok a szakmai tanulási folyamatuk részeként vagy közvetlenül a végzettség megszerzése után munkát végeznek, gyakorlatot szereznek azon a területen, ahol el szeretnék indítani a karrierüket.
Ha valaki összeveti a fenti definíciókat, láthatja, hogy sok közös pontot találni bennük, de találni ugyanakkor eltéréseket is. A rezidenst orvosgyakornokként is emlegetik, de tanársegédek nemcsak az egyetemi oktatásban, hanem a gyakorlati orvosi munkában is résztvesznek. Az itt felsorolt mindegyik szójelentésben közös a gyakorlat és a gyakorlás jelentéstartalma, vagyis egy adott szakmában valamilyen jártassággal bíró, általában egy tapasztaltabb, idősebb szakember (professzor, mester, középvezető stb.) által felügyelt tevékenységben részt vevő emberekről beszélünk. A különbség talán annyi, hogy aki inas, annak még nem biztos, hogy van végzettség a kezében ("nincs papírja"), a tanársegéd, a (pl. cégnél dolgozó) gyakornok és a rezidens viszont jó eséllyel diplomás ember (de a gyakornoknál ez sem biztos), esetleg még PhD-tanulmányokat is folytat. Dehát szokták mondani, hogy a diploma csak az első lépés, igazából a valódi tanulás onnantól kezdődik. Ezt azért fontos leszögeznem, mert szinte már hallom is az értelmiségi gőggel átitatott ellenvetéseket, hogy dehát a rezidens is orvos, csak nem szakosodott; a tanársegéd is kutató és egyetemi oktató, csak még nincs PhD-ja stb. Persze, ez mind igaz. Én meg erre azt mondom, hogy az inas is mester valahol, csak még nincs meg a kellő tapasztalata. Na bumm.
Tehát ha a szavak jelentéstartalmát nézzük, olyan nagy különbség nincs: egy szakmailag még nem kész, önálló munkára valamilyen formában már képes, de mindent át nem látó szakemberről beszélünk, aki a tapasztaltabb följebbvalók gondjaira van bízva. Ennyinek a megértése lenne szükséges ahhoz, hogy ne lehessen hiszterizálni ezzel is a közvéleményt.
És persze van egy dolog, ami nyugtalanít. Fogalmam sincs, hogy mi járhat a fejükben azoknak, akik az inast negatív jelentéstartalommal ruházzak fel. Talán a lóti-futi, teddide-teddoda, jövök-megyek-pecsételek-teszek-veszek-intézkedek típusú csinovnyikkal azonosítják. Vagy egyszerűen csak lenézik az ipari szakmákban tanulók végzettségét, és őket ugyan ne hasonlítsák holmi koszos körmű kőművessegédekhez, asztalosinasokhoz vagy olvasztárokhoz? Kérdések, amikre persze senki nem ad választ. A rezidensszövetség is mit ír... Hogy negatívan értelmezhető szavakkal nem tanácsos operálni (haha), meg hogy az egészségügyben nincsenek inasok. Pedig az egész hisztériát ki lehetett volna kerülni, ha mindenki értené a hasonlatokat. Dehát ez van, így működik közvélemény hiszterizálása.
Az egyik egyetemi professzorom nagy bölcsen azt mondaná, (ahelyett, hogy lehülyézné ezt a sok barmot), hogy alacsony kontextusú kultúrában élünk, ahol minden szó lehet jó és rossz egyaránt, és lesznek alapvető szavak, amelyek megdöbbentő, de definícióra szorulnak majd (lásd Az anya nő, az apa férfi.). Mondjuk, aki meg akar sértődni, az meg is fog, főleg, ha ostoba politikusok adják a (diplomás (!)) emberek alá a lovat.
Uff, én beszéltem.
