Szeptember 12-én élőben néztem, ahogyan az Európai Parlament megszavazza a Sargentini-jelentést. Az eredmény nem volt meglepő, borítékoltam volna az eredményt. Leginkább az döbbentett meg, ahogyan megalázták az országunkat. A miniszterelnök egy ilyen sorsdöntő pillanatban 7, azaz hét percet kapott, hogy fölszólalhasson, 2, azaz két percet kapott a viszontválaszra. Összesen 9 perc egy olyan vitában, ami egy 10 milliós ország sorsáról szól.

Önkéntelenül is eszembe jutottak azok a párhuzamok a XX. századból, amelyekre a történelem taníthatta volna meg a Európai Parlament képviselőit, ha nem lenne átmosva az agyuk valami teljesen érthetetlen, parttalan, értéket nem tartalmazó ideológiával, és ismernék a történelemtanítás és -tudás fogalmát.

Az I. világháborúnak 100 éve lett vége. És nem, Európa nem tanul az elődei hibájából, mert ugyanazokat a hibákat követi el újra és újra, csak talán most kisebb téttel, egy békésebb világban. Mi történt az I. világégés után?

Nos, a Magyarország ellen az elmúlt napokban (hetekben, hónapokban) lezajló lejáratással és strasbourgi komédiával szemben még a trianoni békediktátum idején is több idejük volt a delegáció tagjainak, hogy megvédjék az álláspontunkat. Teleki Pál 1920-as vörös térképéről az ország mostani lakosságának nagy része hallott, tudja, hogy létezett ilyen, és hogy gróf Apponyi Albert több nyelven is lemondhatta védőbeszédünket. Az ítélet persze már akkor is készen volt, de legalább a látszatot fönntartották, hogy igazságosan akarnak ítélni.

Egy ország megalázásának, méltósága semmibevételének (még akkor is, ha háborús bűnös volt!), súlyos következményei vannak. Egy ország, egy nép megbüntetése kontraproduktív, mert megerősíti a közösségi összetartást a közös ellenséggel szemben, ugyanakkor fölszítja az elégedetlenek hangját a társadalmon belül, és legitimálja a jogos revansot követelők szándékait. Bár az 1920-as és '30-as évek gazdaságilag is terhelt időszak volt, valami ilyesmiből nőtt ki egy Adolf Hitler az akkori Németországban. 

A legnagyobb blama pedig, hogy nem a magyar népet, hanem a magyar Kormányt bírálja a jelentés. Most komolyan, hülyék ezek? Ez legalább akkora bullshit, mint az egyház álszent magyarázata az azonos neműek kapcsolatának elutasítására: ők nem az embert, hanem a tettét, az életmódját bírálják. De most tényleg... Mi az ember, ha nem a tettei és nem az életmódja? Változásra persze képes, de minek tenné meg, ha természetes vonzalmait így tudja megélni? Ugyanúgy: mi egy kormány, ha nem az emberek akaratából megválasztott szerv, amely az egész országot képviseli? Ne hagyjuk már, hogy hülyére vegyenek minket.

És akkor akkor arról még nem is beszéltünk, hogy Magyarországot egy 68 (!), ismétlem: hatvannyolc oldalas jelentéssel küldték melegebb éghajlatra. Könyörgöm, egy BA-szakos szakdolgozat is hosszabb és tartalmasabb olykor, nem is beszélve az MA-szakon diplomázók 60--100 oldalas dolgozatairól. Miről beszélünk? Ez az egész egy kutyakomédia: buta emberek, buta módon, butaságokat csinálnak, és minket, mindannyiunkat hülyének néznek.

A legfájóbb pedig, hogy tapsolnak egy idióta kócbabának. Tapsolnak azok a hazaáruló magyar képviselők is, akik valószínűleg pontosan tudják, hogy mit tesznek: azt mondják, szeretik a hazájukat, de közben eláruljak azt, amikor jóváhagynak egy nemtelen, gyenge lábakon álló, bár kellőképpen felnagyított modern kori támadást, és számon kérik -- az egyébként nyilván nem hibátlan -- miniszterelnököt, és vigyorogva, önelégülten nyomják meg az IGEN gombot. A többi pogány, kommunista és fűrágó barom meg számon kéri rajtunk a keresztény hitelveket...

Mi történik veled, Európa?