Köszöntöm az Olvasót!

Minden és mindenki. Mindegyik ember. Te is. Sokan.

Ezt a néhány szót a nyelvészek kvantoroknak, maximális számosságot kifejező szavaknak hívják. A mondatainkban mindig a leghangsúlyosabb rész, az ún. fókusz előtt foglalnak helyet, és ezáltal ők is nagy nyomatékot kapnak (pl. Jancsi MINDEN LÁNYNAK kitartóan csapja a szelet).

Nem véletlenül, hiszen ilyenkor fontos az általános gyűjtő jelleg: nemcsak szerencsés kiválasztottak részesülhetnek Jancsi tetszésében, hanem mindenki, aki bizonyos feltételeknek hajlandó megfelelni. Mondjuk annak, hogy lány az illető. De lehetne akár fiú is, ha Jancsi irántuk érdeklődik. Teljesen mindegy. Aki viszont nem akar vagy nem tud megfelelni a feltételeknek, az nem része annak a csoportnak, amelyre a gyűjtőfogalom vonatkozik.

Feltételek: sokan korlátoknak tekintik őket, pedig mindennapi életünk gördülékeny működéséhez elengedhetetlenek. Ha balettművész szeretnék lenni, akkor feltétel, hogy ne legyenek hiányzó végtagjaim, vagyis meglegyen mindkét kezem és lábam. Ha bemondó, pedagógus vagy tréner akarok lenni, akkor feltétel az esztétikus megjelenés és a tiszta, érthető, beszédhibáktól mentes beszéd. Ha énekes szeretnék lenni, muszáj, hogy legyen énekhangom és hallásom. Ha köztisztviselő vagy közalkalmazott szeretnék lenni, akkor feltétel a büntetlen előélet.

Feltétel. Forrás: demotivalo.com

Persze bárki mondhatja, hogy milyen jogon veszem ezeket egy kalap alá, hiszen vannak köztük jó eséllyel javíthatók (beszédhibák), és vannak orvosolhatatlanok (hiányzó végtag, nem létező zenei hallás), meg persze megelőzhetők is (büntetlen előélet). A közös az bennük, hogy korlátozó, kizáró okok lehetnek egy-egy hivatás gyakorlásakor (vagy a hivatásra felkészítő képzésbe való bekerüléskor), vagyis meg kell nekik felelni ahhoz, hogy minőségi szakmai munkát tudjon végezni az ember. A hétköznapi életünk is tele van feltételekkel: az érvényes jegy a tömegközlekedés használatának feltétele, a hosszú beszélgetések a  bizalom kialakulásának feltételei, a só és egyéb ízesítők használata feltétele az ízletes ételek elkészítésének stb. Biztosan sok egyéb, az előbb leírtakat cizelláló eset létezik még, amelyeket egyenként érdemes megvizsgálni és tárgyalni, szükség esetén pedig módosítani a kialakult véleményen és gyakorlaton.

Eddigi rövid életem során több dolgot is tapasztaltam: a feltételek elfogadását és el nem fogadását, a feltételek megváltoztatására tett jogos és jogtalan próbálkozásokat, a feltételek önkényes értelmezését és a feltételek tudatos áthágását is -- lelepleződés után felháborodott ordítozással kísérve. És persze azt is, hogy a feltételt előírók nem tartották be végül a maguk által létre hívott szabályokat. Ciki.

Oximoron. Forrás: pinterest.com

Van itt azért még egy föloldásra váró oximoron (görög szó, azt jelenti: 'nagy butaság', és az egymással ellentétes jelenségek együtt említését értjük rajta): nemcsak szerencsés kiválasztottak, hanem azok, akik a feltételnek megfelelnek -- elsőre talán két összeférhetetlen dolog. A jó hír az, hogy a megoldás sok esetben rajtunk múlik: hogy a kritikát istentelen csapásnak vesszük-e, amellyel addig kereknek és egésznek hitt (de nagy valószínűséggel tévedésben leélt) életünket teszik tönkre, vagy a hallottakat/leírtakat igyekszünk beépíteni az életvitelünkbe, és az átélt nehéz pillanatokat a személyiségfejlődésünk részének tekintjük.

Annyit hangsúlyozzák manapság az önismeret fontosságát, hogy már szinte idegesítő. Pedig igaz, szükség van rá. Én sem ülhetnék most itt, ha minden kritikánál és bukásnál sírva rohantam volna jogorvoslatért. Nyilván a kritika megfogalmazásának módja, stílusa is lehet kérdés, de erről majd talán máskor.

Ez a blog mindenkinek szól. De mivel a mindenki mindig feltételekhez van kötve, inkább kissé elcsépelten azt mondom: mindenkinek, aki nyitott a párbeszédre. Nyilván lesz olyan, aki ki fogja használni a szabadságot, és szándékosan agresszív és ostoba lesz. De az legyen az ő baja.

Amikor a látószögünket igyekszünk kiterjeszteni mindenkire, akkor minden értelmes és józanul gondolkodó emberre, meg persze minden értelmesen és józanul megfogalmazott véleményre gondolunk. De általános érdeklődés valójában nem létezik. Mindennek feltétele van. Pl. egy tanórai játékba is akkor tudok mindenkit bevonni, ha a MINDENKI minden egyes tagja teljesíti a feltételt: legyen kedve hozzá (aminek persze az a feltétele, hogy tanárként felkeltsem az érdeklődést). Őszintén remélem, hogy ez a blog is ilyen érdeklődést felkeltő tartalmakat, témákat hoz majd eléd, kedves Olvasó.

És egy kicsit azért magamról is. Nem titkolom: a rendszerváltás gyermeke vagyok, de az elmúlt 27 év ellenére sem hiszem el, hogy ez az ország szar hely. Szóval ne akarjátok ezt bemesélni nekem. MINDEN ÉREMNEK két oldala van, de ha állandóan csak a fej oldalát nézzük, ne csodálkozzunk, hogy nem fogjuk tudni, mennyit is érnek valójában. A feltétel: néha tudatosan fordítani kell egyet a dolgokon, és a hideg racionalitás helyett az értékek és az eszmények felé (is) fordulni.

Legyen ez a blog egy ilyen hely. Beszélgessünk!